Sipos András 80 – emlékvetítés és kiállítás

sipos-80

Sipos András filmrendező idén lenne 80 éves. Születésnapján egész napos retrospektív vetítéssel és kiállítással tisztelgünk emlékének.
A DocuArt mozi vetítőjében 8 film lesz látható, amelyek viszonylag jól lefedik az életművét, ezen felül pedig a kiállítótérben meg nem valósult forgatókönyvek, novellák, színdarabok, tévéjátékok, archív dokumentumok és fotók között böngészhet a látogató, illetve két korai rövidfilmje is megtekinthető lesz egy tévéképernyőn.

Az esemény ingyenes, de belépéskor adományt elfogadunk.

Időpont: 2016. december 11., vasárnap

A részletes program:

Vetítő:

12:00 – Szép magyar novella (1998, 60′)
13:00 – Apaképek (2000, 60′)
14:00 – Röppentyű (1991, 51′)
15:00 – Lőrinc (1990, 66′) –
16:30 – Igazak (1993, 64′)
17:45 – Az én kis nővérem (1996, 70′)
19:00 – Statárium (1988, 98′)
21:00 – Egy év (2014, 69′)

Kiállítótér:

Magasság (1962, 11′)
Krétarajzok (1968, 16′)

A filmekről részletesen:

12:00 – Szép magyar novella

20 részes sorozat a rövid próza remekeiből. A félórás műsorok a Duna televízió számára készültek Tarján Tamás irodalomtörténész közreműködésével. Az írásokat kiváló színészek tolmácsolták.

A most látható válogatás:
Móricz Zsigmond: Tragédia – Bessenyei Ferenc
Krúdy Gyula: Cigányálom – Mácsai Pál
Kaffka Margit: Példa egy igaz emberről – Ráckevei Anna
Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel – Kézdy György

13:00 – Apaképek

Dokumentumfilm Kolczonay Katalinnal és Schiffer Pállal. Nyolc hatvanas éveiben járó művész emlékezik édesapjára.

„A film nyolc neves értelmiségiről készített apaportrét. Emberekről, akiknek apja – a kornál fogva, amelyben éltek, s haltak – háborúban, lágerben veszett oda, vagy az elnyomás évtizedei alatt vesztette el arcát. A néző, ha egyszer szakadozott ritmusának hatása alá kerül, világosan megérzi, akarva-akaratlanul is olyan játékba vonták bele, amelyik a bőrére megy. Miként az emberek ott a vásznon, maga is teljesen lemeztelenedik.” – Győrffy Iván Népszabadság

14:00 – Röppentyű

Egy zsidó család keresztmetszete dr. Virág Terézzel. A vészkorszakot túlélt nagyszülők leszármazottain, unokáin keresztül beszél azokról a tudat mélyén rejtőző apró emlékekről, melyek még további nemzedékek sorsát határozzák meg.

15:00 – Lőrinc

Dokumentumfilm dr. Virág Terézzel.

“Egy hatéves forma kisfiú fog mesélni mindenféléről. Főleg a félelmeiről mesél majd, az ijesztő álmairól meg az impaláról, mely egy faliszőnyegbe szőtt szarvas állatból növekszik képzeletében szinte földöntúli, sötét fenyegetéssé. Kicsit bánatosan arról is mesél majd, hogy az óvodában nem szeretik a gyerekek, és nem érti, miért. Lőrinc bámulatosan gazdag szókinccsel, választékosan beszél, olyan stílusérzékkel, hogy még a mindig nyugodt, okosan érdeklődő pszichológus, Virág Teréz is időnként alig bírja visszanyelni meghökkenése hangjait.” – Bársony Éva, Esti Hírlap

16:30 – Igazak

A film a vészkorszak során zsidókat mentők és a megmentettek találkozását, a mentés történetét mutatja be.

“Az igazak életet mentettek. Nem számít, hogy ezeregyet vagy kettőt, az élet egy és oszthatatlan, tudjuk, aki egy embert megment, az egész világot menti meg. Sokan voltak igazak, többen, mint ahányat név szerint ismerünk. Talán mindenkinek van egy pestújhelyi Taller Máriája, akiről még csak nem is hallottak a Yad va-Shemben. Sipos Andrásnak nem volt könnyű dolga összehozni az egyre fogyatkozó számú s a világban szerteszóródott megmentőket és megmentetteket.” – Bori Erzsébet, Filmvilág

17:45 – Az én kis nővérem

Önéletrajzi ihletésű játékfilm a rendező saját forgatókönyvéből.

“Amiként az áldozatnak, a túlélőnek is megvan a maga igazsága. A túlélő gyereké makulátlanul fényes, nem korrumpálja homályos bűntudat, az az érzés, hogy mások pusztultak el helyettem, hogy méltatlan vagyok az isteni kegyelemre. Az én kis nővérem főszereplője egy nyolc éves kisfiú, elbeszélője pedig ugyanez a kisfiú – ötven évvel később. Elhiszem, hogy a német katonák derék emberek, az oroszok lovagiasak, a magyarok kézről kézre adva, egymást túllicitálva mentik a zsidókat, az úri osztály karakán, nagyvonalú és gyűlöli a nácikat. Ez annak a nyolcéves gyereknek az igazsága, aki azért maradt életben, mert éppen ezekkel az emberekkel találkozott. És egy kisfiú igazsága is ér annyit, mint a történelem igazsága.” – Báthory Erzsébet, Filmvilág

19:00 – Statárium

Dokumentumfilm Závada Pállal, amely három kulákpert mutat be az ötvenes évekből.

“Annak a történelmi pillanatnak a valóságát, melyben elindul egy irreverzibilis történelmi folyamat, először Sipos András és Závada Pál filmje tárja fel. A film a statárium-mal megfejelt koncepciós perek pokoli mechanizmusának precíz bemutatásán túl a megsemmisítési akció csapda jellegét is képes érzékeltetni. Ugyanis nem csupán arról van szó, hogy a magántulajdon, mint érték megszűnik, hanem a magántulajdonra épült értékek elpusztításával erodálódni kezd minden érték, az életé, a jogé, a személyiségé ugyanúgy, mint a közös tulajdoné.” – Báthory Erzsébet, Kritika

21:00 – Egy év – párhuzamos emlékezések

Sipos András utolsó dokumentumfilmje 12 egykori osztálytársának emlékfoszlányaiból építi fel az 1944-45-ös esztendőt.

A történelem a gyerekkor alulnézetéből különösen változatos képet rajzol fel a filmben. Volt, akinek álnéven, idegeneknél bujkálást jelentett, volt, akinek vidéki nagyszülőknél töltött hosszú nyaralást, olyan is, akinek csillagos házat, s akinek gettót jelentett. Olyan osztálytárs is megszólal, aki a bombázásban elvesztette a kezét, s olyan is, aki kivégzés szemtanúja volt. Sipos filmje nem csak arról a történelemről szól, amely nem gyereknek való történelem, hanem az emlékezés különös természetéről is. A német megszállás hetvenedik évfordulója előestéjén 12 volt osztálytárs, egykori gyerekszemtanú emlékezik meg a tragikus fordulatról. – Bársony Éva, Népszava

MegosztomShare on Facebook


Vissza