Mátyássy Áron: A mozgóképekről

Mátyássy Áron filmrendező a mozgóképekről

Sokkoló mértékben elszaporodtak körülöttünk a mozgóképek. Immunisakká váltunk. A kérdés, hogy lehet olyan képeket alkotni, amelyek ebben a túltermelésben mégis látványosak és maradandóak lesznek.

Példa:

A Saul fia az elmúlt évtizedek legnagyobb elismeréseit kapta. Miért? Mert teljesen új vizuális és hangi koncepciót találtak ki a holokauszt ábrázolására. A lágerek világánál érzékenyebb téma alig van. Évtizedek óta folyik a vita, hogy ezt lehet-e, szabad-e egyáltalán megmutatni. Ekkor egy magyar rendező, Nemes–Jeles László azt találja ki, hogy nem mutatja meg, csak sejteti ezt a világot. A hangi szövettel “csinálja meg” a borzalmakat. Ez olyan jól sikerült, hogy egy egyetemes nyelvet sikerült megalkotnia. Mindenki értette az egész világról. (Ez talán egy filmtörténeti pillanat, ami azonban valószínűleg nem ismételhető.)

A jó vizuális kommunikációnak ugyanezt kéne tudnia: a képözönbe új ötleteket hozni. Nyilván ez csak egy fejlődés eredménye lehet, nem tudjuk csak úgy eldönteni, hogy “most olyat csinálok, amilyet eddig még senki”!

Az internetes videómegosztó oldalak népszerűsége miatt a felhasználók gyakran azt hiszik, leforgatnak valamit mobiltelefonnal, fölteszik a YouTube-ra, és kész is a film. Fontosnak tartom, hogy nem mindegy, hogy ezeket a filmeket ki csinálja! Nem a filmes szakma mellett szeretnék lobbizni, de van pár fontos dolog. A legfontosabb a vizuális kommunikációban, hogy ízlése és stílusérzéke legyen annak, aki műveli. Rengeteg műfajú dolgot lehet csinálni, sokféle eszközt lehet használni stb., de a legfontosabb az ízlés, arányérzék stb. Kell egy eredendő adottság is hozzá, de ez tanulható is.

Nem azt mondom, hogy nem szabad saját kútfőből alkotni, de nagy veszélyt rejt magában egy-egy gyenge minőségű film. Például az amatőr szereplők színészként való alkalmazása a filmben elhitelteleníti az alkotást, és a nézők pedig később a film minőségét az üzenettel azonosítják.

Korábban a nagypénzű cégek kiváltsága volt, hogy reklámfilmet forgassanak, nekünk filmkészítőknek pedig egy fontos megélhetési forrás. Manapság viszont nagyon sok marketing cég, ügynökség vállalja be, hogy ingyenesen készít el egy-egy kampányfilmet civileknek. (Lásd Bátortábor.) Ezért arra buzdítanálak benneteket, hogy próbáljatok megkeresni egy-egy profit azelőtt, hogy magatok látnátok neki, hogy szpotot, imidzsfilmet forgassatok.

Egy reklámnál fontos, hogy fölkeltse az érdeklődést. Ehhez sokféle filmrendezői eszköztár tartozik.

Példák:

Szeleczky Rozi: Dzsenderológia

 

Rácz Áron: A Megosztás (Egyenlő-e a nő? pályázat)

 

Mindkét kisfilm nagyon egyszerű eszközökkel dolgozik, és ez nagyon sikeres ebben az esetben. A Dzsenderológiát akár egy mobiltelefonnal is meg lehetne csinálni. Azonban az látszik benne, hogy nagyon alaposan ki van találva, sokszor le van próbálva, jó színészek szerepelnek benne.